Lévay Máté

    Egy újabb hónap, egy újabb kulturális est, egy újabb Csevej! Talán a megszokottnál gyorsabban jött el az időpontja, de ezt senki sem bánta... még abban az esetben sem, hogy ez a nap péntek 13. -ra esett.

    A megszokottan elegáns környezetben két hölgyet fogadott vendégeként Kellár F. János Immánuel, akik az Árvácska állatmenhely ékkövei. Sz. Edit és H. Ria azért küzdenek nap mint nap, hogy a kis árva állatoknak szerető gazdát találjanak. Nem könnyű ez a művelet, de ha összejön, akkor bizony hatalmas a boldogság, mind az újdonsült gazdi és mind a kis kedvenc részéről, aki újdonsült családtaggá vált. Ezt a jószág ugrándozva, csóvált farokkal mutatja: mennyire örül. Egy pillanatra se felejtsük el: az állatok is érző lények!

    A menhely dolgozói is igencsak eltudnak érzékenyülni egy-egy örökbefogadás során, ennek tanúi is lehettünk az est folyamán egy történet elmesélése közben.

   Szuper nyereményekért lehetett ismételten jelentkezéssel játszani, ebből egyiket sikerült is megkaparintani :-)

     Kezdetek kezdetén megfogadtam, hogy nem teszek különösebb említést születés- és névnapokról, mégis megteszem, ugyanis annyira aranyosak vagytok, hogy nem sunyulhatok el, muszáj mindenkinek még egyszer szívből megköszönnöm, hogy gondolt rám leveleivel, hívásaival, sms-eivel.

Két kiemelkedőt hagy említsek meg, melytől igen nagy mosoly kerekedett:

- Éjfél után pár perccel egy nagyon megható Boldog Születésnapot dalt kaptam telefonon keresztül, miközben a legnagyobb színpad előtt a legnagyobb hangzavarban próbáltam felfogni a szavakat. Még az volt a szerencsém hogy régen megtanították a versikét, így valamelyest tudtam követni :-) De nem volt semmi, sztereóban jött a 'két zenei stílus'. Köszönöm Jucii :-)

- Másik nagyon édes SMS eleje, a következő: "00:01 percet ütött az óra, Miti felkészülhet a szülinapra... ". Ezt az üzenetet fél 2 kor kaptam :-). Nekem kifejezetten rossz az időérzékem, tegnap még inkább az volt, de ebben a koncepcióban ez baromira tetszett :-) Köszönöm Zsolti a szokásosnál jobban várt versedet, mely már-már örök hagyomány a részedről!

Bejegyzés elején levő ajándékot szeretném megköszönni Reninek és Zsoltinak!

Még egy köszönetnyilvánítás van hátra, melyet a családomnak címeznék, tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem. Nekik köszönhetem azt, hogy az új kamerám úton van, és - várhatóan - jövő hét közepétől megérkezik. Remélem én is hasonló meglepetést tudok majd okozni, mint amilyet Ők, és főleg a bátyám okozott nekem! Köszönöm!

      Egy igazi fesztivál valódi íze. Röviden így is jellemezhetném azt a gondolatot, ami kavargott a fejemben. Megannyi ember, nemzeti zászlóval, saját kultúrával a nagyszínpad előtt ordít, tómból, őrjöng, táncol... egyszóval élvezik az életet. Mezítláb a homokban, ittas pajtatáncot ejtve, szédelegve eldőlve... és mindeközben nevetve. Mikor elkezdődik egy (példának felhozva) Faithless koncert, az emberek kezüket nyújtják a színpad fele, énekli azt, amit az együttes játszik (legyen az bármilyen nyelven). Lengetik a zászlót, érzed a mellkasodon a mélyhang erejét. Hát igen, ez tényleg egy nyárzáró parti! Aki tagadná, az hazudik. :-) Gergő is csatlakozott a hangulathoz éjszaka, neki is most vették el a 'fesztivál szüzességét'. Egész jól viselte :-)

Néhány életkép a tegnapi Szigetről, illetve a délutáni Young Punx koncertről:

     Tegnap éjszaka - a Mítosz vadászokhoz hasonlóan - én is mítoszokat szerettem volna igazolni, avagy megbuktatni. Igaz, kísérletek helyett egy egyszerű tapasztalatszerzés útján jöttem rá a következőre, mialatt békésen készültem volna megkóstolni frissen csapolt sörömet a Szigeten: ajkam hozzáért a sörhöz és megcsípett! Szabályosan úgy mint egy bevásárlókocsit tologatva az ujjunkat rázná/csípné :-) 

Legközelebb szombaton megyek a Szigetre, de inni biztosan nem fogok. Legalábbis sört nem!

      Szigettel felérő hangzást produkált az a kis banda, avagy nevezhetjük együttesnek, akik most azon fáradoznak, hogy a tudásuk mind hazailag, mind nemzetközileg kamatozzon zenei téren, sajátos műfajban. Ezen a kedden egy zenei stúdióban lehettem szemlélődő, illetve fotós.

     Kevesen vannak azok, akik mindenevők zenei téren. Én se tartozom ehhez a csoporthoz, elég válogatós vagyok, de arra jöttem rá, hogy ha élőben hallod, sőt, szinte testközelből akkor azt kívánod: bárcsak abba se hagynátok srácok! Nagyjából ilyen érzés kavargott bennem, látva, mennyire összeszoktak a gitárral, dobbal...

    Nevükön szólítva a Project For A Better Dream együttes éppen a demo lemezükön dolgoztak egy stúdióban, igen tetszetős környezetben. Remélem hamarosan megjelenik saját kislemezük, melyet dedikálásukkal értékesíthetem kis gyüjteményembe!

    Egy új és szokatlan világ: Nekem ez a Sziget! Túl a mínusz 1. napon állíthatom, hogy igen nagy elismerésem az emberek felé. A mai tömeg arányokban megegyezett egy csapat osztállyal, az iskola létszámához képest. Nekem már ez is rengeteg. Viszont, ami azonnal pozitívum lett, hogy az emberek nagyobb százaléka valóban jófej, normális és inkább bulizni, mint balhézni jött, VAGY külföldi, és felőlem szidhatott is, akkor se értettem :-) A lényeg, hogy idén látogattam ki először egy ilyen nagy létszámú, ismert fesztiválra...de nem is akárhogyan: Fotósként.

     Kora délután folyamán vettem át a kis karszalagom, ami az idei szigetre díjmentesen bejuttat, VIP részleg kivételével bárhova a területen. Sikerült kiváltani a fotós/tv-s pass-szalagot is, így már tarka-barkán járkálhatok egy hétig mindenhol.

     Kispál és a borz búcsú koncertjén vettem részt, nem is akármilyen helyen. 3 számot izgulhattam végig egy úgynevezett fotós árokban, ami a színpad előtt és a kordonok mögött helyezkedett el. Na most, képzeljük el: 3méter széles, és színpad hosszúságú helyen 60-70 sajtós, főleg cameraman vagy fotós. Hát igen, ezt nem volt semmi. Mint a heringek egy konzervdobozban hasonlattal szemléltetném.

     Baromi jó látni (miután bejutott a szigetre), hogy mennyi ember és főként mennyi nemzetiség mutatkozik meg, még olyankor is, amikor 'csak' magyarok játszottak. Hát igen, ez ilyen. Tessék, lássék, néhány kép:

      Manapság nem meglepő, ha valaki egyedi pólót vagy cipőt tervez magának. Azt gondoltad volna, hogy alkalmad van csokoládé különlegességet rendelni, melyet Te magad tervezel? Csak és kizárólag az általad kiválasztott, több mint 70 féle feltét közül válogathatsz. Meglepőbb és extrémebb dolgokra is gondolhatsz: rózsa vagy ibolyaszirom, chili, wasabi golyó, aranypor feltétnek stb... valahogy így kezdődött Nekem ez a hétfő reggeli információgyűjtés, megismerés, csodálkozás.

     Mészáros Gábor egyedülálló manufaktúráját látogattuk meg, ami csokoládéigények kielégítésével foglalkozik. Folyamat a következő: (ma) fehércsokoládé 'megmunkálás'-ának voltunk tanúi, amit öntőformába öntött, majd a rendelésben leírtak szerint gumicukrot, zizit, epret, málnát, banánt és miegymást lehet rátenni.

Ha kész és elegendő időt volt a hűtőben is, akkor jön a gyönyörű összhatást keltő csomagolás. Én is kaptam egyedi csokoládét, amiből talán nincs még egy a világon :-)

    10 perce még nem tudtam volna szavakba önteni azt a felhőtlen boldogságot, amit most érzek! Nagy kő esett le a vállamról, állandóan csalódok magamban és így azok is csalódnak bennem, akik ismernek. Elismerést is alig-alig kaptam, főleg fotós szemszögből. Miről is beszélek?...:

(Nagyításhoz: Kép megjelenítése)

    A (sokszor emlegetett) World Series by Renault, Hungaroringen megrendezett napján figyeltem fel a bemondótól egy pályázatra, ami úgy hangzott: A WSR és a Sport Auto Magazin közös fotópályázatot hirdet. Hirtelenjében nem foglalkoztam a dologgal, mert folyamatosan ott vagyok 1-1 pályázaton, általában kisebb, mint nagyobb sikerrel, ezért úgy gondoltam minek törjem magam, állandóan belelkesedek, pedig úgy sem nyerek. Ma este 22:00 kor, anyum elhozta az újságot (Sport Auto Magazin 2010/8) , majd fellapozva a nyertesek listáját látva az újságban az eredményt síri csönd lett... aztán felkiáltottam(!!!) és egy engem körülvett jeget törtem meg: 3 kategóriából KETTŐt megNYERTEM! Egész pontosan 3 legjobb művet választottak/kategória, de nincs ragsorolva, sőt: külön kiemelí hogy a 3 személy Győztes, nem pedig Helyezett. Miért is olyan nagy szó ez a számomra? Először is egy nagyon színvonalas, nyomtatott sajtóról van szó, másrészt pedig 714 képből választották ki azt a 2-t képemet, amitől leradírozhatatlan mosoly van az arcomon.

     Nyereményünk egy WSR-es ajándékcsomag (lehet hogy két brosúra:-), nincs részletezve, szóval meglepetés lesz ), egy Sport Auto Magazin előfizetés, illetve (aminek a lehető legjobban örülök) bekeretezett oklevelet. Ugye a faramuci helyzet abból adódik, hogy a papírforma szerint én ezeket a nyereményeket duplázva kapom. Remélem nem nyúlják le :-) Szóval a mai új mondásom: "Ember, küzdj, és bízva bízzál", illetve egy másik szellemes: "A remény hal meg utoljára!"