Lévay Máté

    Igen szokatlan, többitől merőben eltérő témában készültek képek a mai napon, mely nem mondható a legjobban sikerült fotózások egyiknek, azonban igen kalandos és szórakoztató volt azt várni, mikor lőnek le minket az erdő szélén, vagy visznek el bilinccsel a kezünkön.

Azt hiszem régen éreztem ilyen jól magam, földre zuhantam sokszor a nevetéstől, ugyanis a gázmaszk alatti illetőt igen nehéz megérteni, illetve egy-két mondat vagy szó inkább hangzott Vuki nyelven, mint emberin.

Eredeti téma más lett volna, azonban a tavaszi időjárásnak köszönhetően annyi ember rohangászott a városban, hogy erre nem volt mód és lehetőség... félő, hogy Szentendre turizmusa igen csak visszaesett volna, de az is lehet, hogy épp fellendült volna :-)

    Minden főiskolás és egyetemista életében a legfontosabb és legvidámabb momentum maga a diplomaosztó, melynek ideje a szerencsésebbeknek előbb vagy utóbb elérkezik, amint a 'gyümölcs' megérett... Ritkán adatik meg az embernek, hogy egy diplomaosztónak másodévesen részese lehessen, mégis vannak ritka és szerencsés kivételek szerény személyemben, még ha nem is én kaptam kézbe a díszes oklevelet, közismertebb nevén: diplomát.

Két ünnepélyes átadó/osztó volt, melynek az első felvonása igen 'nyomulósra' sikeredett, ugyanis annyira sok ember szeretett volna bejutni az Európa terembe, hogy szinte már heringnek éreztem magamat... de lassan kimásztam a konzervből és minden rendben lett.

A második felvonás sokkal idillibb és családiasabb volt, kevesebb emberrel, hallgatóval és hozzátartozóval, melynek eredményeképpen könnyebben tudtam én is mozogni a sorok között, bár szinte hallottam a szidást, mely nekem szólt a kamerák kereszttüzén át történő Rambozásomért.

(Első elhelyezett plakát a PMK falán)
 

Azt hiszem a mai nappal jött el annak az ideje, hogy hivatalosan is közzé tegyem a 'hírt', miszerint 2010.02.27-én kerül megrendezésre az első fotókiállításom megnyitója kis városomban: Szentendrén.

Rengeteg köszönetet kellene (és kell is) mondanom mindazoknak, akik nem kevés időt nem sajnálva megszervezik ezt az egészet, illetve anyagilag is támogatják a megnyitót. Mivel nem is sejtettem, milyen ötletek suhannak a háttérben, ezért hatalmas meglepetés volt, mikor János barátom azt mondta: szeretnék neked egy képkiállítást megnyitóval, kis beszélgetéssel szervezni. Tán nem szégyen azt állítani, hogy a torkom összeszorult, ugyanis a képekkel bármilyen összefüggésben álló dolgok a szó szoros értelmében meghatnak (hát még ha egy saját kiállításról van szó).

Bár rettegek a gondolattól, hogy Ti (mint esetleges látogatók) milyen véleménnyel mentek haza a kiállításról... mégis lelkes vagyok, melyhez igen erősen hozzájárul a háttérben dolgozó személyek munkássága, kitartása.

Pár szót a programról:
A korábban említett február 27.-i vasárnapon 18:00 kor lesz a megnyitó a Mythos Café-ban (Bogdányi utca 40.) TÉRKÉP, melyet egy hangulatfokozó beszéddel kezd az egyik (még számomra is teljes homályban levő) vendég, majd ezt követően az est házigazdájával, a megnyitó rendezőjével lesz egy rövid, körülbelül 20 perces beszélgetésem. Ezt befejezően szeretnék pár szót szólni, majd teret adni a képek megtekintéséhez.

Bízom benne, hogy mindenki talál legalább egy képet, melyben fantáziát lát (olyannyira, hogy akár el is vinné magával a fotót a kiállítás végén (márc.27 - ajándékomként ), illetve remélem, hogy lehetőségem adódik sokatokkal beszélgetni, és köszönetet nyilvánítani azért, hogy tiszteletét tette és emelte az est fényét...

Szeretnék sok-sok barátomnak (így Neked is) meghívót adni, melyet a héten el is kezdek.
Szeretettel várok mindenkit! :-)
 

    Az utóbbi év elég gyatrának mondható fotópályázati lehetőségek szempontjából, azonban az idei év igen 'gazdagra' sikeredett. Nem tétovázok, szeretem a versengést, ezért minden lehetőséget megragadok. A mostani ilyen pályázat a 'kávé' fotóinak pályázata. Íme, a mai termés:

     Egy hosszabb pihenő (és óévbúcsúztató) után elérkezett az újév, és a mókuskerék is újra mozgásba lendült. Az új vakuval tuningolt gépemmel felszerelkezve elindultam hát a MOM parkba, hogy egy idegen - de roppant kellemes és szívéjes - környezetbe kerüljek: egy Thai masszázs szalonba.

Nem tudom kellőképpen felvázolni azt, hogy mekkorát csalódtam a távol-keletiek fogadtatásában. Annyira barátságosak, hogy az eddigi fotózásokat figyelembe véve talán itt voltak a legkedvesebbek velem/velünk. Étellel vártak, így lehetőségem adódott megkóstolni két sajátos ízvilágáknak megfelelő levest, de meg kell hagyni.. valóban csak kóstoló volt. Talán túlzottan is a megszokott ételek pártján állok, és mindenféle újdonság rám negatív hatással van. Jelen esetben a rizsleves szardíniával... majd a tűzet okádós, rákos... és mindenféle tengeri herkentyűvel megspékelt leves nem lett a kedvenc ételeim egyike, de utólag sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a 'falatozást'.

A masszázs különböző formációi is távol álltak tőlem, de a talp- és az olaj masszázs igen erős késztetést keltett bennem, hogy akár a holnapi napon visszajöjjek és igénybe vegyem a relaxációs szolgáltatást. A fotózási téma pedig épp ehhez kapcsolódik, hogy az üzletnek saját galériája legyen az ott készült szolgáltatásokat bemutató képekkel, melyben egy fiatal modellhölgy is közreműködött.

Feladatunk végeztével, és az elköszönésünk pillanatában - az ott dolgozó - drága Ellának, és az egész szalonnak köszönhetően 3 ajándékjegyet is kaptam, mely 60-60 perces thai-, olaj- és lábmasszázsra jogosít. Alig várom, hogy kipróbálhassam mindegyiket! :-)

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

   A bejegyzés címe azt hiszem nem túlzás, hisz nemrégiben Brad és Angelina jött el a katasztrófa sújtotta országunkba, most pedig először Robert De Niro is megmutatkozott kis hazánkban, a Nobu étteremnek megnyitója kapcsán. Itt voltam én is, hogy lencsevégre kaphassak néhány érdekes pillanatot :-)

Hihetetlen számú magyar híresség is tiszteletét tette a Kempinski Hotel vörös szőnyegén, mégpedig a Hollywoodi (ám magyar származású) producer, Vajna András (Andy Vajna) meghívására. Az este folyamán megjelent a japán nagykövet is! Mondanom sem kell, hogy mekkora élmény volt mindezt az első sorból nyomon követni, személyesen találkozni, róluk fotót készíteni. Egyik Jó barátomat (név szerint Takit) is sikerült elinvitálni a megnyitóra, így egy pillanatra sem volt unalmas az este!

Rögtön mellettem foglaltak helyet a média 'nagyjai', az RTL Klub és a TV2 is... sőt, Taki barátom olyannyira beleélte magát, hogy sikerült a Duna televízió kamerájával közelebbről is 'megismerkednie' :-) Másik oldalamon pedig a JUJ.hu is igyekezett maradandót alkotni.

Néhány - szép szóval említve - celebet szeretnék említeni aki részt vett a partin: Jáksó László, Horváth Éva, Zimány Linda, Oroszlán Szonja, Szabó Győző, Gesztesi Károly, Geszti Péter, Sebestyén Balázs, Vadon János, Liptai Claudia, Hajdú Péter, Sarka Kata, Hajas László, Csányi Sándor, Hujbert Ferenc, Till Attila, Gönczi Gábor, Friderikusz Sándor... és még mindig sorolhatnám.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, mely képeket rakjam itt ki, olyan sok lenne...

ezért a többi kép a Facebook blogos oldalán található!!!