Lévay Máté

Ismételten egy fotópályázattal rukkolnék elő. Nike hirdetett egy pályázatot, a 25. félmaraton futás kapcsán, melyre pályázókként 3 képet lehetett elküldeni. A beküldött képek 2 válogatáson is átestek, melynek végső fázisa egy közönségszavazás.

Megragadtam a lehetőséget és - szerencsémre - tovább jutottam. 12 kép került be a keretbe, amire szavazni lehet, melynek egyike az enyém. Íme:

Ha szeretnél szavazatoddal segíteni, akkor azt itt megteheted:

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/357657463/

Köszönöm szépen!

u.i.: Email címedre nem kapsz semmit, többek közt reklámot sem, amely kapcsolatban lenne a pályázattal.

      Beindítják a motorokat, a benzingőz illata érezhető... majd egy erőteljes gázkar húzás, aztán ami a csövön kifér. Röviden így is jellemezhettem VOLNA azt a videót, amit ebben a bejegyzésben mindenki megnézhet. A rideg valóság azonban az, hogy... amíg a két motoros egymással készültek harcolni, addig én az idővel vívtam szoros versenyt: vesztettem. Miről is van szó:

Egyik szemünk sír... és a másik is. A kisfilm egy nyomós ok következtében nem készült el teljesen, valószínűleg nem is fog elkészülni. Nem egészen így volt megírva a forgatókönyv!

Eredetileg ezt a bejegyzést nem egészen ezekkel a szavakkal terveztem felkonferálni, főleg, hogy a kisfilm elkészüléséről szólt volna! Sajnos van egy kis bibi: az egyik motor - számomra megdöbbentő módon - ebben a nagy hidegben, - számomra a legrosszabb héten - elkelt! Pótlására - szerény véleményem szerint - nem egy és nem is kettő hetet kellene várni, valószínűbb hogy a tavasz - nyár környékén folytathatnánk. (Annak ellenére, hogy ezen a héten elkészülhetett volna)

Úgy döntöttem, hogy a film "részletet" nem fogom addigra archiválni, sokkal inkább felfüggesztettem! Aztán lesz, ami lesz...

Pozitív oldalát tekintve én mégis örülök :-)! Kipróbálhattam és gyakorolhattam a kamera használatát, beállításait. Megtanultam egy másik vágóprogramnak egy bizonyos részét használni, és - ami a legjobb, hogy - már kaptam egy-két dicséretet a befejezetlen kisfilmmel kapcsolatosan. Remélem ez a kis "részlet" nektek is tetszik!

Belátom, hogy jelenlegi állapotában viccesen rövid a videó, mégis több mint a semmi :-) illetve itt-ott a hanggal is gondok vannak, melyet majd az esetleges folytatásnál ki fogok javítani :-) Hát eddig jutottunk...

Lássátok:

(KATTINTS A KÉPRE A VIDEÓ ELINDÍTÁSÁHOZ)

Egyetlen kérésem lenne: Kérek mindenkit, most kivételesen kommentáljon, akár itt, akár a Youtube-s videó alatt!!!

Köszönöm szépen!

    Bár nem volt sorszámom - szemben a félmaraton futókkal - mégis versenyt futottam az idővel. Szerencsére egész gyorsan hazaértem, így hamar bepakolhattam a kis felszerelést, majd irány egy könnyed kis forgatásra: Monostorra.

    Hivatalosan arról szólt volna a filmezés, hogy megismerjem a kamerát. Ez nem egészen így jött össze, rá kellett jönnöm: pár óra nem elég, talán még egy év is kevés...

Hogy mikorra készül el, az még kérdéses, ugyanis 2 forgatási napból 1 még hátra van, plusz újra felvenni azok a felvételeket, amelyek kevésbé sikerültek, a vágásról nem is beszélve. Remélem 1-2 héten belül kész lesz az első HD filmcském. Természetesen első dolgom az lesz, hogy megosszam veletek. Remélem tetszeni fog! :-)

Képekért köszönet eL Gerinek!

Néhány képkocka a filmből:

A holnapi nappal kezdetét veszi egy új tanév, mely remélhetőleg zökkenőmentesen fog zajlani. Ámen!

    A körülbelül egy hetes 'eltünésem' nyomós oka, hogy a nyarat ez idáig a kiérdemelt semmittevéssel búcsúztattam. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne a legméltóbban elköszönni ezektől a csodás nyárias hónapoktól. Egyben biztos voltam: nem otthon üléssel.

    Az időjárás kedvező körülményeinek köszönhetően a mai napon nem egy, hanem rögtön két programot is kitaláltam. Az egyik a 25. Nike félmaraton futóversenyére való kilátogatás, villantós mókus-t játszva.

    Az 'alig' 7000 versenyzőtől zengett a Városliget. Egy egyszerű, hagyományt őrző versenyről van szó, én mégis máshogy fogalmaznék: ez maga volt egy nemzetközi találkozó. Miről beszélek pontosan?  Több(!) mint 50 különböző nemzetiségű ember találkozott egy helyen, egy időben... a barátságos sport jegyében. Elképesztőnek tartom azt a számot is, hogy minden 3. résztvevő külföldi volt. Ez igen!

A 21 kilométeres versenytáv teljesítői között volt minden. Voltak fiatalabbak:

Voltak idősebbek:

Voltak Viccesebbek:

... és voltak fegyelmezettebbek:

De egy mindenkiben közös volt: az öröm :-)

Sajnos nem maradhattam sokat, ugyanis következett a második nyárbúcsúztató programom, melyet a következő posztban fejtenék ki.

    Egy újabb hónap, egy újabb kulturális est, egy újabb Csevej! Talán a megszokottnál gyorsabban jött el az időpontja, de ezt senki sem bánta... még abban az esetben sem, hogy ez a nap péntek 13. -ra esett.

    A megszokottan elegáns környezetben két hölgyet fogadott vendégeként Kellár F. János Immánuel, akik az Árvácska állatmenhely ékkövei. Sz. Edit és H. Ria azért küzdenek nap mint nap, hogy a kis árva állatoknak szerető gazdát találjanak. Nem könnyű ez a művelet, de ha összejön, akkor bizony hatalmas a boldogság, mind az újdonsült gazdi és mind a kis kedvenc részéről, aki újdonsült családtaggá vált. Ezt a jószág ugrándozva, csóvált farokkal mutatja: mennyire örül. Egy pillanatra se felejtsük el: az állatok is érző lények!

    A menhely dolgozói is igencsak eltudnak érzékenyülni egy-egy örökbefogadás során, ennek tanúi is lehettünk az est folyamán egy történet elmesélése közben.

   Szuper nyereményekért lehetett ismételten jelentkezéssel játszani, ebből egyiket sikerült is megkaparintani :-)

      Egy igazi fesztivál valódi íze. Röviden így is jellemezhetném azt a gondolatot, ami kavargott a fejemben. Megannyi ember, nemzeti zászlóval, saját kultúrával a nagyszínpad előtt ordít, tómból, őrjöng, táncol... egyszóval élvezik az életet. Mezítláb a homokban, ittas pajtatáncot ejtve, szédelegve eldőlve... és mindeközben nevetve. Mikor elkezdődik egy (példának felhozva) Faithless koncert, az emberek kezüket nyújtják a színpad fele, énekli azt, amit az együttes játszik (legyen az bármilyen nyelven). Lengetik a zászlót, érzed a mellkasodon a mélyhang erejét. Hát igen, ez tényleg egy nyárzáró parti! Aki tagadná, az hazudik. :-) Gergő is csatlakozott a hangulathoz éjszaka, neki is most vették el a 'fesztivál szüzességét'. Egész jól viselte :-)

Néhány életkép a tegnapi Szigetről, illetve a délutáni Young Punx koncertről:

     Tegnap éjszaka - a Mítosz vadászokhoz hasonlóan - én is mítoszokat szerettem volna igazolni, avagy megbuktatni. Igaz, kísérletek helyett egy egyszerű tapasztalatszerzés útján jöttem rá a következőre, mialatt békésen készültem volna megkóstolni frissen csapolt sörömet a Szigeten: ajkam hozzáért a sörhöz és megcsípett! Szabályosan úgy mint egy bevásárlókocsit tologatva az ujjunkat rázná/csípné :-) 

Legközelebb szombaton megyek a Szigetre, de inni biztosan nem fogok. Legalábbis sört nem!

    Egy új és szokatlan világ: Nekem ez a Sziget! Túl a mínusz 1. napon állíthatom, hogy igen nagy elismerésem az emberek felé. A mai tömeg arányokban megegyezett egy csapat osztállyal, az iskola létszámához képest. Nekem már ez is rengeteg. Viszont, ami azonnal pozitívum lett, hogy az emberek nagyobb százaléka valóban jófej, normális és inkább bulizni, mint balhézni jött, VAGY külföldi, és felőlem szidhatott is, akkor se értettem :-) A lényeg, hogy idén látogattam ki először egy ilyen nagy létszámú, ismert fesztiválra...de nem is akárhogyan: Fotósként.

     Kora délután folyamán vettem át a kis karszalagom, ami az idei szigetre díjmentesen bejuttat, VIP részleg kivételével bárhova a területen. Sikerült kiváltani a fotós/tv-s pass-szalagot is, így már tarka-barkán járkálhatok egy hétig mindenhol.

     Kispál és a borz búcsú koncertjén vettem részt, nem is akármilyen helyen. 3 számot izgulhattam végig egy úgynevezett fotós árokban, ami a színpad előtt és a kordonok mögött helyezkedett el. Na most, képzeljük el: 3méter széles, és színpad hosszúságú helyen 60-70 sajtós, főleg cameraman vagy fotós. Hát igen, ezt nem volt semmi. Mint a heringek egy konzervdobozban hasonlattal szemléltetném.

     Baromi jó látni (miután bejutott a szigetre), hogy mennyi ember és főként mennyi nemzetiség mutatkozik meg, még olyankor is, amikor 'csak' magyarok játszottak. Hát igen, ez ilyen. Tessék, lássék, néhány kép: