Lévay Máté

      Manapság nem meglepő, ha valaki egyedi pólót vagy cipőt tervez magának. Azt gondoltad volna, hogy alkalmad van csokoládé különlegességet rendelni, melyet Te magad tervezel? Csak és kizárólag az általad kiválasztott, több mint 70 féle feltét közül válogathatsz. Meglepőbb és extrémebb dolgokra is gondolhatsz: rózsa vagy ibolyaszirom, chili, wasabi golyó, aranypor feltétnek stb... valahogy így kezdődött Nekem ez a hétfő reggeli információgyűjtés, megismerés, csodálkozás.

     Mészáros Gábor egyedülálló manufaktúráját látogattuk meg, ami csokoládéigények kielégítésével foglalkozik. Folyamat a következő: (ma) fehércsokoládé 'megmunkálás'-ának voltunk tanúi, amit öntőformába öntött, majd a rendelésben leírtak szerint gumicukrot, zizit, epret, málnát, banánt és miegymást lehet rátenni.

Ha kész és elegendő időt volt a hűtőben is, akkor jön a gyönyörű összhatást keltő csomagolás. Én is kaptam egyedi csokoládét, amiből talán nincs még egy a világon :-)

    10 perce még nem tudtam volna szavakba önteni azt a felhőtlen boldogságot, amit most érzek! Nagy kő esett le a vállamról, állandóan csalódok magamban és így azok is csalódnak bennem, akik ismernek. Elismerést is alig-alig kaptam, főleg fotós szemszögből. Miről is beszélek?...:

(Nagyításhoz: Kép megjelenítése)

    A (sokszor emlegetett) World Series by Renault, Hungaroringen megrendezett napján figyeltem fel a bemondótól egy pályázatra, ami úgy hangzott: A WSR és a Sport Auto Magazin közös fotópályázatot hirdet. Hirtelenjében nem foglalkoztam a dologgal, mert folyamatosan ott vagyok 1-1 pályázaton, általában kisebb, mint nagyobb sikerrel, ezért úgy gondoltam minek törjem magam, állandóan belelkesedek, pedig úgy sem nyerek. Ma este 22:00 kor, anyum elhozta az újságot (Sport Auto Magazin 2010/8) , majd fellapozva a nyertesek listáját látva az újságban az eredményt síri csönd lett... aztán felkiáltottam(!!!) és egy engem körülvett jeget törtem meg: 3 kategóriából KETTŐt megNYERTEM! Egész pontosan 3 legjobb művet választottak/kategória, de nincs ragsorolva, sőt: külön kiemelí hogy a 3 személy Győztes, nem pedig Helyezett. Miért is olyan nagy szó ez a számomra? Először is egy nagyon színvonalas, nyomtatott sajtóról van szó, másrészt pedig 714 képből választották ki azt a 2-t képemet, amitől leradírozhatatlan mosoly van az arcomon.

     Nyereményünk egy WSR-es ajándékcsomag (lehet hogy két brosúra:-), nincs részletezve, szóval meglepetés lesz ), egy Sport Auto Magazin előfizetés, illetve (aminek a lehető legjobban örülök) bekeretezett oklevelet. Ugye a faramuci helyzet abból adódik, hogy a papírforma szerint én ezeket a nyereményeket duplázva kapom. Remélem nem nyúlják le :-) Szóval a mai új mondásom: "Ember, küzdj, és bízva bízzál", illetve egy másik szellemes: "A remény hal meg utoljára!"

    Kora reggel az 5 órás kelés nem nevezhető mindennapinak így nyáron, de a lelkesedésnek ára van. Egyedülálló élményben volt részünk, Enikővel, akivel kilátogattam a Kecskeméti repülőnapra. Azt hiszem mondhatom, hogy 'Hála Isten!' nincs szükség vadászrepülőre, vagy ha mégis, akkor is főként gyakorlás, de a mai napon bemutató eszközként játszották a főszerepet.

    Érkezéskor először is a nagy, tömött sorok lombozták le az embert, majd a későbbiekben maga a tudat, miszerint valószínű: nem látunk gépeket a rossz idő miatt. Azt hiszem mondanom sem kell, mekkora bosszúságot okozott volna az embereknek akik azért jöttek ki a rendezvényre (többek közt én is), hogy lássam ezeket a csodagépeket, még ha "csak" 3500-4000ft-ot is kértek érte. Szerencsénkre valaki mégis meghallgatott ott fent, mikor azt daloltam "Süss fel nap...".

    Csőrike II, a Magyar büszkeség mutatta meg vad kinézetét a közönségnek, azt követően elindultak a vadászrepülők is, így semmiről sem maradtunk le és nem ostoroztuk magunkat. A hatalmas kecskeméti repülőteret oda-vissza végiggyalogoltuk, utunk során haditechnikai eszközökkel ismerkedhettünk.

    Tesztek kitöltésére is volt lehetőség, több témakörben: Alkohol, drogok, egészség, dohányzás. Akik fáradoztak vele, ajándékot is kaptak. Lehet nem okozok meglepetést a kért ajándékommal, egy nyakba akasztós Pass-tartóval :-)

    Felejthetetlen élménynek tartom az eseményt, örülök a részvételnek. Külön megjegyezném, hogy mennyire elégedettek voltunk a szervezéssel. Eltekintve attól, hogy a bejáratnál valóban sokat kellett várni, a parkolók őrzöttek és ingyenesek voltak, hasonlóan a buszok is, melyek oda-vissza hoztak a bázisról. Beszéljen helyettem néhány fotó:

     8 nagyszerű emberrel, illetve egy kutyulival (rottweilerrel) nyaralhattam 3 napot a Velencei-tó mellett. Felejthetetlen élmény :-)

     Az első nap picit tintás állapotban megérkezve, majd kipakolva megnéztük a "kis" tó vizét, mely igen hideg, de annál hűsítőbb volt. A napot egy kellemes szalonnasütéssel, majd egy Ve(lencei)télkedő-vel zártuk. Igen viccesnek találtam a játékot, ugyanis itt sok olyan ökörködés történt, amire (bár büszkék nem biztos hogy vagyunk) mégis jó lesz a későbbiekben is visszagondolni rá. :-)

     Másnap a rossz idő ellenére elég hamar feltaláltuk magunkat: Karaoke party, azt követően a táncos lábunkat tettük próbára egy táncszőnyegen. Itt a különböző mozdulatoktól kezdve a tökéletesen kivitelezett taktikákon át minden volt... Egyszóval: kézzel-lábbal.

    Harmadnap: elérkezett a búcsúzás ideje. Igaz, csak a késő délutáni időkben, addig is búcsúzóul megnéztük a napok alatt készült képrögzítő eszközök alkotásait, azt követően egy gyors fiúk vs. lányok activity-t játszva hagytuk el a nyaralót.

Örültem hogy elmentem, annak ellenére, hogy nagyon kétséges volt több okból is kifolyólag. :) "Velence, velence... mindenki kedvence!"

     Sokkoló híreket kaptam az este folyamán. A magazinunk másik fotósa, a kollégám fényképezőgépe kereket oldott, más szóval gazdát váltott. Valakinek eszébe jut valami hasonlóság egy nemrég történt esettel? Emberek! Komolyan ennyire elfajult ez az ország?! Vagy mi nem becsüljük ennyire az értékeinket? Sebet szakított bennem ez a történet, totálisan átérzem Bence helyzetét, és borzasztóan el vagyok keseredve.

Nemrég gondolkodtam el a következőn: "Akkor vagyok a társadalom igazi tagja, ha lopok a másiktól, vagy ha eszembe se jut a lopás gondolata, SŐT, ha találok valamit még vissza is juttatom a gazdájának?" Én hiszek az utóbbiban és tartom is magamat hozzá, mert nem csak anyagi, de lelki sérülést is okozhat az ember a másiknak, ha ellopják a hobbieszközét, a munkaeszközét.

    Én jelenleg sajnos borzasztóan bizalmatlan lettem az emberekkel szemben, ezért nem is nagyon viszem sehova sem a gépem, csak ahova muszáj és tudom, hogy egész végig a nyakamban illetve a kezemben lehet. Továbbá nyugodtabb vagyok, ha vannak még velem, bízom benne, hogy feltűnne nekik is, ha kicsennének valamit a táskából.

     Nyáron a család egyik 'szórakozása' a "Hely, ahol élek" - szépítése. Idei első változtatás a bátyám terasza. Két szakaszból áll: 1. Új korlátok; 2. új padlólap. Másodállásként megkaptam az első szakaszt. Korlátok javítása, csiszolása, festése. Nem magamat dicsérve, de egész jó lett:)

(kép_helye)

     Vége sincs az egyiknek, itt a másik misszió: Garázs és egy másik szoba pakolása, festése. Ezt megspékelem egy újabb feladattal: Gödöllői irodaház felmérése. Hétfőtől pedig nyaralni megyek :) Velencére!

     Szokásomhoz híven, az előadás előtt 30-40 perccel korábban érkeztem meg a színhelyre. János barátomnak igen ráncos homloka nem volt megszokott látvány, látszott rajta, hogy igen ideges, de nem az előadására készült beszéde miatt, valaminek történnie kellett. Történt is..:

     Konkrétan lerakták az egész hangtechnikai rendszert egy kisasztalra, hangosító sehol, ugyanis Ő nem tudott eljönni a helyszínre. Most már érthető az aggodalom, ha nem csinálunk valamit, akkor lehet ordítozni az előadáson mikrofonok és hangfalak nélkül. Csöppnyi szerencsével az össze-vissza lógó kábeleknek találtunk helyet, a keverőpulton is sikerült feléleszteni a vezeték nélküli mikrofonokat, az erősítőt és a jeladót is. Kezdődjék az Est!

     Másik izgalmas 'jelenet' a sajátomnak tudható, ugyanis a felvételek elkészítéséhez szükségem volt egy kölcsön kamerára (pótolva a sajátomat),  mely nehézségeket okozva merőben eltért a megszokottól, de igyekeztem.

     Tedd fel magadnak a kérdést: Hol laksz? Melyik városban? Hány éve? Tudsz bármit is lakhelyedről, vagy azokról az utcákról ahol nap mint nap sétálgatsz? Gondolkodtál ezen?

     Én vérbeli szentendrei vagyok, itt születtem, itt élek 20 éve, tán itt is halok meg. Kevés olyan szeglete van, ahol ne jártam volna, imádom ezt a várost. Erika néni (Helytörténész) felnyitotta a szemem: Az igazi szentendrei az, aki tudja hol lakik, annak történetét és minden miért(?)jére tudja a választ. Bárki megismerkedhetett a Csevej második előadásának vendégével, Pethő Zsoltné Németh Erikával, Kellár F. János Immánuel vendégével, aki megtisztelt minket jelenlétével!

     Számos könyvet írt Szentendre történelmi személyeiről, illetve utcáiról. Kedvességének köszönhetően dedikált ajándékot kaptam tőle, Szentendre utcanevei c. könyvét, mint a rendezvény operatőre.