Lévay Máté

    Újra itt a nyár, és ilyenkor kötelező érvényű a Hungaroringre való kilátogatás. Tavalyi alkalmaktól eltérően most nem a World Series by Renault-ra mentünk el a kis csapattal, hanem helyette az idén első alkalommal megrendezésre kerülő WTCC-re. Szuper élmények és kalandos változatosságok vártak bennünket.

    Az előző évi 'izgalmakból' (mely a kameralopást illeti) nem tanultam túl sokat, ugyanis volt nálam Kamera és fényképezőgép is. Azonban úgy véltem, hogy egy fokkal nehezebb a lopás, ha a fényképező a nyakamban, a kamera meg a kezemben/kezünkben volt :-)

    Érkezésünkkor arról beszéltünk, hogy: vajon lesz-e baleset, illetve milyen vicces lenne, ha esne az eső ebben a hihetetlen szúrós napsütéses és felhőmentes nappalon. végül mindkettőhöz volt szerencsénk. Michelisz Norbertet megtalálták és bekebelezték a negatív energiák (már ami a második versenyt illeti), ugyanis egy igen látványos balesetnek volt a főszereplője, és rögtön ezután - alig 1 perccel - egy gigantikus jégeső követte, mely piros zászlóhoz vezetett, illetve átázott ruhákhoz. Eltekintve a nedvességtől, lényegében jót tett a nézőknek 2 szempontból is: 1:felfrissült, 2:csúszásokat produkált a vizes aszfalt.

    Az eső végre elcsendesedett és pillanatok alatt olyan meleg lett ismételten a felhők mögött előbújó napnak köszönhetően, hogy sajnos nem maradtunk végig a pálya mellett 'szaunázni', hanem az utolsó verseny előtt elindultunk hazafele. Előreláthatólag ez volt az idei egyetlen ring-es kalandunk, melyet nagyon fogok hiányolni. Elképesztő élmény ahogy szívod be a gumifüstöt és a benzingőzt, mialatt a magyar versenytársainknak drukkolnak a nézők... torkukszakadtából.

    Az Ünnepi Könyvhét évről-évre kerül megrendezésre a Vörösmarty téren, melynek az időpontja idén erre a hétre esett, amely valóban ünnepi alkalommal bír a szempontomból, ugyanis a tegnapi naptól egy olyan fotóalbum került a forgalomba, melyben az egyik saját fényképem is megtalálható. Nagy öröm a számomra, hogy a rengeteg csodaszép és - fotós szemszögből - kiváló képek között a sajátomat is megtalálhatom.

   Egy februári fotópályázaton vettem részt, melynek 'díjazottjai' nem helyezettekre lettek osztva, hanem publikálási lehetőséget nyertek. Szerencsém volt, ugyanis a pályázat határideje előtt (az én órám szerint) 2 perccel még pont el tudtam küldeni 2 képet, és bíztam benne, hogy az egyiket elfogadhatónak tartják ahhoz, hogy a későbbiekben a kezemben tartott könyvben viszont láthassam. Egy kis Isteni szerencsével ez így is történt. :-)

Bár a könyv már megtalálható/megvásárolható a kiadónál és néhány könyvesboltban, a 'közönségnek' ténylegesen csak június 19.-én kerül bemutatásra, ünnepélyes keretek között.

    A 'projektnek' vége, a lemez elkészült, a Cora, Auchan Media Markt polcai már megteltek velük... mégis még szükség volt egyetlen rövid eseményre: a sajtótájékoztatóra.

    Ahogy arra számítani lehetett, a pincében tumultus volt, nem lehetett elférni és harcolni kellett a helyért. Kamerák kereszttüze, RTL és TABU tv, köztük fotósok egyik sarokból át a másikba... tehát volt 'kerge marha kór' a sajtó körül :-)

   A bandatagok mellett még megjelent néhány ismert személyiség is, mint például Keresztes Ildikó, akiről korábban már volt szerencsém képeket készíteni, illetve a Non Stop-os Zsoltika, aki a beatboxolásával vállt igen ismerté és elismerté. Zavartalanul zajlott az ünnepség és a lemez megszületésével én is újjászületem :-)

    Elérkezett a fotózás 2. napja. Látszólag az idő nagyon nem szeretett volna kedvezni, hisz reggel óta esett, később pedig szakadt az eső és ennek hála igen hamar be is sötétedett a későbbiek során. Ennek köszönhetően kicsit feszültebb voltam az átlagnál, ezért a kedvesem és barátnője a hangulatomat egy kis borozgatással próbálták jobb kedvre deríteni. Azt kell mondanom, hogy sikerült :-)

A Beatrice koncert előtt - egy órával - sikerült a kordonok mögé jutni, és a bandatagokkal kihasználni az ingyen evés-ivás igen kedvező lehetőségét. Ha tudnátok, milyen hangulat uralkodik ott! Képzeletben arra gondoltam, hogy a formula 1-es pilótákhoz hasonlóan néma csöndben koncentrálnak, hogy minden a legtökéletesebben alakuljon... de itt mindenki szintet lépet, erre már alig volt szükség, hisz minden megvolt fejben, ami szükséges egy oltári nagy tabáni hangoskodáshoz. Az eső is elállt szerencsére, mely jelentős nyugalomra adott okot, hisz nem kellett attól tartanom, hogy a gép csurom víz lesz.

Kezdetben a színpad előtt a 'fotós árokban' voltam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy van ennél ideálisabb hely, és miért is tétováznék, ha egyszer engedélyt kaptam egyedüliként ahhoz, hogy a zenészek között a színpadon járhassak fel és le. Remek érzés volt határtalanul és szabadon mozogni ott, ahova sokan önerőből próbáltak bemászni. :-)

A korábban említett sötétedés, az eső mellett a második ősi ellenségem azonnal lecsapott, épp ezért rengeteget kattintottam, bízva abban, hogy lesz köztük éles kép hosszú zárral úgy, hogy valamelyest a közönség is látszódjon. Nem volt egyszerű, nem is nevezném tökéletesnek, de ismét tanultam, tapasztaltam, próbálkoztam... és mindenekelőtt nyertem egy felejthetetlen élményt, egy nagyszerű munkát és jó néhány remek embert! :-)

     Kedd: Épp indulni készültem operatőrködni a Csevej kulturális estre, amikor is elkapott a rosszullét, valószínűen a napok óta tartó kialvatlanságom miatt. Nem voltam biztos abban, hogy végig bírom állni az estét, mely sajnos nem is valósult meg, ugyanis az est második felében jobbnak éreztem, ha Önerőmből leülök, minthogy eldőljek... aztán jött egy telefon, mely pluszba rátett egy lapáttal, mégis azonnal helyrejöttem...

    A Beatrice managere, N. Botond keresett meg azzal, hogy vállalnám-e a Beatrice új albumának fotózását. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam, borzasztóan örültem a felkérésnek, a lehetőségnek. (Méltóképpen meg is ünnepeltük egy kis iszogatással) :-)

   A fotózás a mai napra esett, illetve holnap folytatódik a Tabáni majálisán megrendezésre kerülő Beatrice koncerten, ahol egyedüli fotósként a színpadot körbecsászkálva folytatom a képek készítését.

   Az idő is kedvezett, szerencsére nem volt esőzés, melytől személy szerint ÉN nagyon is rettegtem. Körbejártuk Szentendre bizonyos kis utcáit illetve környékét. A banda nagyon szimpatikus, bohóckodnak és hülyülnek... mely egy pillanatra sem adott teret az unatkozásnak és búskomor tekintetnek.

    Bízom benne, hogy az általam készített képekből találnak olyanokat, melyek megtetszenek mindenkinek, és hasznos részét képezik az új albumnak, az új lemeznek. Június elején várható a megjelenés, addig sajnos nem tehetek közzé egyetlen készült képet sem. Remélem a holnapi fotózás is legalább olyan jó lesz, mint a mai!

Werk fotókért köszönet Bordás Rolandnak! :-)

    Vasárnap 11:00: Talán még sosem voltam ilyen pontos, mindösszesen egyetlen percet késtem a Cotton Club nevezetű helyen tartott fotózásról... mely egy újabb stílusban és komolyabb hangvételben zajlott. A 'komoly hangvétel' alatt nem a katonai fegyelmet, sokkal inkább a szervezést, a csapatmunkát értem.

    Rita - a női modell - pár hete keresett meg azzal, hogy találkozzunk, majd törjük a fejünket, mit lehetne kihozni két profi modellből és egy elegáns helyből. A téma igen hamar megszületett: sznob élet luxuskivitelben.

    A fotózás napján nem tétovázott senki, megérkezett a férfi modell is (Petrovicz Roland) és mindenki a saját kis feladatával ügyködött/ütötte el az időt. A fodrász kora reggel elkészítette a hajat, a sminkes hölgy a helyszínen folyamatosan szépítette a modelleket, az Artbalance csapata pedig segítette munkámat, tehát egy szuper csapatmunkának (illetve csapatnak) lehettem a részese.

   Bár az eredeti tervek szerint maximum 4 órát maradtunk volna, mégis olyan nehezen tudtunk elszabadulni a bőségzavartól telt helyről, hogy este 6 kor végeztünk. Részemről megérte, nagyon élveztem :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?