Lévay Máté

   Az idő 'csodaszép': ködös, párás, szürke, homályos... de valamiért a nap mégis rám mosolyog. Megékezett a "A világ másik oldala" 3. helyéért járó pályázatának az ajándéka.

   Korábban szomorú hangvételben írtam azokat a sorokat, melyben azt ecseteltem: milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem mentem el az ünnepélyes díjátadóra. Egyrészt mert felemelő érzés lett volna ott átvenni a díjat, másfelől pedig biztos voltam benne, hogy - mivel nem mentem el aznap Kecskemétre - elfelejthetem azt az apróságot, melyet a dobogó legalsó szintjén vehettem volna át. Szerencsére nem volt igazam, és a mai napon meghozta a postás a képen látható Utazók Atlaszát, melyet őszintén állíthatok: a kedvenc könyveim egyike lett (természetesen a képek miatt) :-). Másik örömteli pillanatot a borítékból kivett oklevél okozott, melyet talán nem kell novellákba illően ecsetelnem, mekkora boldogság a számomra.

     Egy hosszabb pihenő (és óévbúcsúztató) után elérkezett az újév, és a mókuskerék is újra mozgásba lendült. Az új vakuval tuningolt gépemmel felszerelkezve elindultam hát a MOM parkba, hogy egy idegen - de roppant kellemes és szívéjes - környezetbe kerüljek: egy Thai masszázs szalonba.

Nem tudom kellőképpen felvázolni azt, hogy mekkorát csalódtam a távol-keletiek fogadtatásában. Annyira barátságosak, hogy az eddigi fotózásokat figyelembe véve talán itt voltak a legkedvesebbek velem/velünk. Étellel vártak, így lehetőségem adódott megkóstolni két sajátos ízvilágáknak megfelelő levest, de meg kell hagyni.. valóban csak kóstoló volt. Talán túlzottan is a megszokott ételek pártján állok, és mindenféle újdonság rám negatív hatással van. Jelen esetben a rizsleves szardíniával... majd a tűzet okádós, rákos... és mindenféle tengeri herkentyűvel megspékelt leves nem lett a kedvenc ételeim egyike, de utólag sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a 'falatozást'.

A masszázs különböző formációi is távol álltak tőlem, de a talp- és az olaj masszázs igen erős késztetést keltett bennem, hogy akár a holnapi napon visszajöjjek és igénybe vegyem a relaxációs szolgáltatást. A fotózási téma pedig épp ehhez kapcsolódik, hogy az üzletnek saját galériája legyen az ott készült szolgáltatásokat bemutató képekkel, melyben egy fiatal modellhölgy is közreműködött.

Feladatunk végeztével, és az elköszönésünk pillanatában - az ott dolgozó - drága Ellának, és az egész szalonnak köszönhetően 3 ajándékjegyet is kaptam, mely 60-60 perces thai-, olaj- és lábmasszázsra jogosít. Alig várom, hogy kipróbálhassam mindegyiket! :-)

    A szenteste évről-évre telis-tele van meglepetésekkel. Idén se volt ez másképp, a szeretet mellett az öröm és a vidámság is főszerepet játszott... az ajándékok pedig álomba illőek voltak, hisz bővült a Sony család egy külső vakuval :-)

A karácsonyi őrületnek köszönhetően eddig nem volt alkalmam ezt a bejegyzést megírni, melynek eredménye az lett, hogy páran 'megszóltak' emiatt. Ez kivételesen jól esett :-)

Az év tán legszebb és legeseménydúsabb napja a december 24.-e, ugyanis ez a nap tömve van az összes jósággal: az étel bőségével, az ital minőségével, a család egészével és a meglepetés erejével. Bárki is próbálja titkolni, úgy gondolom mindenki a készülődés végét, a pihenés közbeni cselekvést várja: az ajándékozást.

Amikor elérkezett az időpont és a kezemben tarthattam a szülőktől szánt ajándékom (megelőzve azt a mondatot, miszerint "nem fogok neki örülni annak, ami benne van"... hát, hogy is mondjam szépen és egyszerűen fogalmazva... TÉVEDTEK!

El se hittem, mikor megláttam, hogy a fényképezőgépem tuningolása befejeződött, hisz kapott egy gyári Sony vakut, amit szükségesnek érezve épp a két ünnep között szerettem volna megvásárolni. A szépsége ennek a kis fényforásnak még az, hogy a talpát ráhelyezve vezeték nélkül is használható (például egy üveg whisky mögé helyezve a vakut és onnan villantva... mint a két képen). Azt hiszem ezzel kiegészülve már nem is várhatnám jobban az első éles 'bevetésemet' :-)

  Kedves bratyómtól pedig a korábban megkapott statívot kaptam, illetve lemezek, melyekkel a soron következő kisfilmjeimhez adnak nélkülözhetetlen segítségeket.

Az utolsó két képet csak öncélú indítatásból csináltam, természetesen saját képekből!

Áldott és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

   Morrison's 2-ben félrészegen igen sokszor jártam már kikapcsolódni, de most józan állapotomban még az épület megtalálása is kihívás volt a számunkra. Biztos vagyok benne, hogy ha elszürcsöltem volna 1-2...5-6 felest, akkor hamarabb megtaláltam volna a főbejáratot, mint így bő negyed óra után. :-) A megszokottól eltérően most nem padlótámasztási céllal jöttem a szórakozóhelyre, hanem a Hooligans sajtótájékoztatójára...

   Új lemezük bemutatóját tartották a srácok, és egész kellemeset csalódtam bennük, és a zenei stílusukban. Tény, hogy nem vagyok a Királylány című daluk megszállott hallgatója, de úgy jöttem el a végén... hogy akár még az is lennék. Nem tudom, hogy a hangzás volt az, ami kiváltotta belőlem a zenei tetszésüket, vagy valami más... de egy biztos, hogy nem az alkohol volt.

Az interjú része számomra szokatlan volt az eddigiekhez képest. Bár a kérdezz-felelek megvolt, de eddig nem úgy történt, hogy leültek mindenkivel szemben és felemelt kézzel jelezhetted mondanivalódat, hanem külön, négy szem között kérdezhettél... Sebaj, nem jelentett problémát, sőt! Nekem ez a 'jelenség' is nagyon tetszett.

További képek a Blog Facebook-os oldalán.

    A szobám már sok mindennek és sok mindenkinek adott helyet, azonban stúdió még nem készült belőle. Ez úgy nézett ki, hogy az ágyam feletti fali kép tartotta a hátteret (ágylepedőt), a reflektor egy steklámpa volt - amely elé egy derítőt tettem -, a másik fényforrás pedig egy asztali lámpa volt egy 100 wattos izzóval. Majdnem hogy biztos vagyok abban, hogy ehhez fogható sufni-stúdió máshol nemigen található.

Ez a bejegyzés főleg a férfiakhoz állhat közelebb, ugyanis a mai téma a félakt készítés volt -valamivel elegánsabb formában-, amihez találtam egy szuper és kézséges modellt. Utólag is köszönöm neki a közreműködést, de azt kérte, hogy a nevének közzététele nélkül tegyem ezt :-)

Picit meguntam, hogy a butikok polcain meztelen férfitestek fekszenek naptár formájában, ahelyett hogy helyet adnának a női gyönyörök előtt is. Nos, nekem ez lenne a fali naptáram.

Ha valaki nem elégedett meg ennyi képpel, akkor a többi kép a Blog Facebook-os oldalán elérhetővé válnak a Vasárnapi naptól!

   Hajnali órákban a szívinfarktus kerülgetett, mikor a kezemben maradt (és vele aludt) mobilom vibrálni kezdett... brutális ébresztő, nincs szükség többé hangos ébresztésre.
SMS érkezett: " Hozd a gépet kérlek ". Ez annyit jelentett, hogy vár rám egy konferencia az órai előadásom után.

Egyáltalán nem jelentett gondot a dolog, mindösszesen csak annyi, hogy körülbelül 1 órát vártam a kezdésre de - mint írtam - ez nem jelentett problémát. Kezdés előtt azt mondták nekem, hogy ne legyek bent többet 10 percnél, kattintsak párat és kész, hisz egy előadó van csupán, aki előadást tart, tehát felesleges a végéig bent maradni. Hát így is tettem, kisuhantam a teremből és beszélgettem egy kicsit a Pálya magazin szerkesztőjével erről-arról.

Szó esett egy kiállításról...
                              ....mely az én kiállításom lenne, és az iskola helyet adna ehhez.

Elképesztően megörültem ennek, hogy néhány képemet az iskola előhivatja, és bekeretezteti. Ezúton szeretném megköszönni ezt a csodás ajándékot Kristófnak, és Takinak, akik aktív szerepet játszanak ennek a csodás meglepetésnek a megszervezésében. Köszönöm!